Várjál, hogy jön ki a négy generáció?

Sima ügy. A HTC Desire az hardverben egy az egyben a Google Nexus One - ami nem véletlen, mert az első Nexus készüléket ők gyártották le. Anno csak azért nem azt vettem meg, mert a Nexus One stock androidja ronda volt a HTC Sense-hez képest.
A sors furcsa fordulata, hogy 2014-ben meg pont azért nem HTC One-t vettem, mert azon Sense van. A matek innentől egyszerű: Nexus S, Galaxy Nexus, Nexus 4, és végül megérkeztünk a mai masinámhoz, a Nexus 5-höz.

Az első, ami arcbarúg

A kijelző. Az új gépen egy 4.95 hüvelykes 1080p kijelző trónol. A váltás itt elég éles, mivel a Nexus kijelzője kb. akkora, mint
az egész szerencsétlen Desire mindenestül. Bár a maga idejében igen szépnek minősült a HTC 3.7-es, 800x480-as kijelzője,
de labdába se rúg az Nexus mellett. Amikor először megfogtam az újoncot, kicsit le voltam döbbenve, mivel itt tényleg kijelző
az egész telefon. Nagyon kevés keret van jobbra, és balra is, fent lent is csak minimális. Gombok ugye sehol, ezt egy három napig szokni kellett, ami vicces, mert a régi HTC-re is ráhekkeltem a 4.2-t, és szoftveres gombokkal nyomtam, valahogy itt mégsem sikerült elsőre eltalálni a dolgokat, aztán persze belejöttem.

A felbontás brutális változását leginkább ez a kép szemlélteti. Lőttem egy random screenshotot most a Nexus 5-tel, és pirossal kijelöltem, hogy ehhez képest mennyi pixelt tudott a Desire. Durva. Ez nem csak technikai maszturbálás, a kijelző ugyanis ennek hála veszett jól néz ki, nagyon éles képet ad. Egy rakás alkalmazásra rácsodálkoztam, hogy ja, hát azért nézett ez ki olyan szarul az én régi telefonomon, mert mocskosul nem erre a felbontásra találták ki a dizájnt. Megközelítőleg se.

A motorháztető alatt

Valahol baromi vicces, hogy ezeket a sorokat egy olyan laptoptól írom, ami 2 magos, és két giga RAM ketyeg benne, szemben
a telefonom  4 mag + két giga RAM kombójával. Órajelben is ráver, ha jól tudom. Röhej. Mekkora a váltás a Desire-höz képest? Szavakkal leírhatatlan. Ott ugye egyetlen mag árválkodott, egy gigahertzen, ami teljesítményre még jóindulattal sincs meg
a Nexus 5 bármelyik magjának a fele. Szenvedtem sokat hekkelgetéssel, rootolással, főzött romokkal, és élveztem is sokáig, csak kezdtem érezni, hogy a Desire hardvere kifújt, már magát az oprendszert se bírja el, nem hogy még az appokat.

Kiderült, hogy igazságtalan a Foursquare-t hibáztatni, hogy egy rakás szar az alkalmazás. Nope. A Desire volt gyenge. Nagyon. Az új Nexus kézbevételétől nézve ez bizony legapróbb műveletektől kezdve egyértelmű: minden megtörténik, azonnal, nincs lag, nincs szaggatás, nincs habozás. Az elején levettem felére az animáció meg az áttűnések sebességét, mert zavart, hogy minden olyan gyors. Azóta visszahúztam teljes sebességre, bírja a gép. Illetve az bírta alapból is, de a szemem is megszokta.

Miért cserélted le? Miért vártál eddig?

Anno úgy vettem meg a Desire-t, hogy húzza ki legalább kettő, talán három évet. Hát, még a maximális, három éves elvárásra is rátolt a telefon úgy 10 hónapot, szóval szerintem joggal vagyok elégedett. Ha az akksija nem kezd el megdögleni, akkor valószínű még tovább elszenvedtem volna vele, de megdöglött.

Az alapelv pedig egyszerű: addig nem cserélek mobilt, amíg nem megy szó szerint tönkre. Teljesen. A Desire elkezdett kettő, max három órákat húzni egy töltéssel, és ha bekapcsoltam a mobilnetet, öt perc múlva benyomta a szunyát. Itt volt vége.

Véletlen droptesztek és a masszívság

Hadd mondjak nektek valamit, a Desire az egy masszív darab telefon volt. Többet ejtettem le szerencsétlent, mint nem. Szerintem még két hetes se volt, mikor a Blaha metró előterében a betonos részen sikerült leejtenem telefonálás közben, kijelzővel lefelé. 198 centi vagyok szerintem 190-ről simán esett: a dropteszteket olyan 120 centiről végzik, de max 150 centiről. Emlékszem, hogy milyen szomorú arccal néztem a földön hasaló telefont, és ahogy hajoltam le, biztos voltam benne, hogy szarrá tört a kijelző. Egy karc nem volt rajta. Nem hittem el. 

A HTC tokot, fóliát csak messziről látott. A fém keret harmincezer karcot, kopást, és horpadást tudhat magáénak a gyakori leejtésekből fakadóan, de a kijelzőn azt hiszem egy két miliméteres hajszálkarc kivételével nincs semmi. Igaz, a telefont a vége felé már nem három, hanem négy részre lehetett szedni, ugyanis kitörtem belőle a rezgőakksit is az egyik leejtésnél. Onnan kezdve bele lehetett látni a telefonba. Lövök egy képet, az mindent megmagyaráz.

A vicc az, hogy, még így is működött a rezgés, csak éppen olyan hangja volt, mint egy kisebb traktornak. Ébresztésnél nem
a csengőhangra keltél fel, a rezgésre. Az irodában volt olyan, hogy megijedtek tőle kollégák.

Ehhez képest a Nexus 5-re vettem fóliát, a tokot már egy nappal azelőtt megvettem, hogy egyáltalán le lett volna fixálva, hol veszem meg a telefont. Semmit nem bíztam a véletlenre. Tegnapig bizony egyszer sem ejtettem el, bár kb. hatszor csúszott ki a kezemből, de mind a hatszor elkaptam még a levegőben. Egy darabig azt hittem, hogy nem is fogom leejteni soha, de aztán egy vehemensebb vetkőzésnek hála kirepült a kabátzsebből, és olyan bő 130 centi magasból dobott egy kijelzős hasast. Dögölne meg, aki kitalálta a dezsavűt, de tényleg - nagyjából ezzel a gondolattal hajoltam le, amikor már megint pofára ejtettem egy frissen vásárolt telefont. De vagy az LG mérnökei, vagy a tok gyártója nagyon ügyes: karc nuku, horpadás sehol, semmi sehol. Megkönnyebült sóhaj, izzadtsággyöngyöket homlokról eltávolít. Én izgultam.

Ezt miért félted jobban?

Azért féltem nagyon a Nexust, mert egybe telefon. Unibody. Nincs hátlap, ami "kipattan", ha túl nagy az ütés, ezzel szépen levezetve a mozgási energiát - azt hiszem, hogy talán így működik a dolog  -, hanem csak repedni, törni tudnak a dolgok. Ezért nem szabad kemény tokot se venni. A fóliát nem tudom megmagyarázni, merthogy a Desire se lett karcos a kijelzőn, de úgy voltam vele, hogy ha a kezdetek kezdetétől rajta van, akkor kvázi nem fogom érezni, hogy fólia, ergó nem fog zavarni.
Ez majdnem be is jött, csak éppen bal felső és bal alsó sarokban van némi buborék, amit kicsit utálok, meg állandó ujjlenyomat és folttenger a telefon, kikapcsolt kijelző mellett rossz ránézni. Majd lecserélem a fóliát valami jobbra,
de egyelőre megbírja ezt. Legalább az tutibiztos, hogy karc nem lesz a kijelzőn, ennyi.

Mi változott leginkább?

Bármilyen appot felrakhatok a telefonra, futni fog, mint a kisangyal. A mocskos Asphalt 8 előtt tátott szájjal ültem fél órát, hogy ez baszdmeg komoly, hogy a telefonom ezt tudja? Ezt a grafikát? Ha kinyomnám egy tévére, elmenne konzolnak.
Aztán beugrott, hogy nincs a lakásban perpill akkora felbontású tévé, mint a telefon felbontása. Itt már csak a fejem ráztam.

Az akksi is jobban bírja, természetesen, mint a döglödő Desire vitte az utolsó fél évben, utolsó hónapoban. Nagyon nehéz megszokni, hogy ha 78%-on van a telefon egy órával a hazaindulás előtt, akkor nem kell görcsösen töltőre dugni a telefont, mert igenis kibírja az egyórás hazautat simán, röhögve, még akkor is, ha közben sorozatot nézek végig, vagy nyomatom az Asphaltot. Nem ehhez vagyok szokva, mert egy félig halott akksis telefont nyúztam sokáig. Számomra felfoghatatlan volt, hogy 18% töltés azt jelenti, hogy kimegyek cigizni, közben zenét hallgatok, majd visszajövök, húsz percet Super Hexagonozok, akkor még mindig van 9-11% kraft a telefonban. A Desire pl. 18% töltést már nem tudott produkálni, 20-30 körül egyszerűen minden előjel nélkül lekapcsolt, és kész. Mert ennyire öreg volt szerencsétlen. Roppant idegesítő volt.

Az előlapi kamera, meg a videó is sokkoló dolog számomra. Még nem igazán szoktam meg egyiket se, egyszerűen nem jut eszembe videót csinálni csak úgy. Mert nem áll rá az agyam, hogy a telefon olyan felbontásban meg minőségben csinál videót, hogy az jó. Egyedül akkor veszek fel videót a telefonnal, ha animgifet csinálok belőle. Üssetek. A szelfi kamerát még szokni kell, de azt már megnéztem benne kétszer, hogy vajon sikeresen szétkúrtam-e a kapucnival a reggel féltő műgond helyett kapkodva bezselézett hajamat, a válasz mind a kétszer egy határozott igen volt. És annyira azért nem vagyok hiú, hogy a szelfi kamera képében elkezdjem a hajam baszogatni, ezért inkább csináltam vele egy képet, hogy meg tudjam mutatni drága barátaimnak, hogy deszaréppahajam, höhö, majd visszahúztam a kapcunit, hogy legalább takarja el, ugye.

A méret a lényeg

Volt ám parázás belőle, hogy esetleg túl nagy lesz a telefon, de mivel 198 centi magas vagyok, a kezem se kicsi, úgyhogy elérek mindent, meg elfér a zsebemben is. Furcsa hozadéka a méretnövekedésnek, hogy bal kézzel valahogy jobban tudom használni a telefont. De már ez is sokat javult jobbal, csak furcsa, hogy ha a képernyő bal felső részén akarok matatni, akkor kicsit máshogy kell fogni a telefont, nem tudok direktben odanyúlni, mint a HTC-nél. Ez ugye bal kézben sokkal inkább kézre áll, viszont cserébe ott meg a jobb felső ikonok kergetnek a halálba. Két kézzel sokkal jobb használni a telefont, de hát az élet kegyetlen és mostoha, néha egy végtaggal kell felvenni a versenyt a mobilozás szeszélyes tengerén, és akkor nincs mese,
ki kell bírni. Összeségében ez két hét után nem annyira zavaró, csak az elején sokat bénázik az ember.

Viszont ha ez az ára a csodálatos kijelzőnek, akkor ám legyen, igazából nem annyira kényelmetlen a dolog, meg nem is jön elő olyan sokszor, hogy bármilyen szinten dealbreaker legyen, viszont a kisebb kijelző egyáltalán nem tetszene. Nézek rajta sorozatokat, és hibátlan erre a célra, de tényleg. Még akár egy filmet is lehet megbírna a dolog. Az e-bookot még nem próbáltam, de lehet rá fogok menni arra is, mert igazából totál alkalmas rá.

Nagyon furcsa, hogy mivel az első perctől kezdve tokkal használom a telefont, perverz dolognak hat kivenni belőle: nagyon könnyű lesz a gép hirtelen, és olyan meztelen. A Nexus 5 egy döbbenetesen szép telefon, össze se lehet hasonlítani a HTC ősrégi Desire-jével, de még egy HTC One mellé rakva sem kell szégyenkeznie. Szép darab, jó a súlyelosztása, és műanyag ide, vagy oda, nagyon minőségi, prémium érzete van az egésznek. Szolid a build quality-d, cica!

Kéne már egy konklúziót nyomatni a népnek

Lehetetlen beletolni egy cikkbe az érzést, hogy mekkora az ugrás a két telefon között. Pláne lehetetlen egy végszót csapni ehhez az egészhez, ami úgy tényleg megmutatná, mekkora nagy felüdülés volt ez a váltás.

Kicsit olyan, mintha fognád magad, és egy kocka Merciből, ami régen mocskos menő és forradalmi volt, de az évek során alaposan leharcoltad, átseggelnél egy Tesla S-be:
össze se lehet hasonlítani a kettőt, ég és föld. Abszolút megérte a váltás, és azt hiszem
a Nexus 5 is legalább 2-3 évig most hű paripám lesz, és valószínű még sokáig leszek vele teljesen megelégedve. Imádom. Meg vagyok véve, kilóra.