Az 1993-as The Day of The Tentacle a kalandjátékok egyik legstílusosabb, legzseniálisabb darabja. Ez persze nem véletlen: a készítők között ugyanis nem csak megtalálható a gaming iparág két legelmebetegebb zsenije, hanem egyenesen ők vezették a projektet: Tim Schafer és Dave Grossman. A játék ennek megfelelően teljesen elborult lett, és teli volt brutális poénokkal.

A játék kinézete nagyon egyedi volt. 2D, oldalnézetes világról beszélünk, és az egész olyan meseszerű. Nem, a meseszerű talán nem jó szó, inkább úgy néz ki minden, mint valami megelevenedett karikatúra. Ez az a játék, ahol ha nagyítóval keresnétek, akkor se találnátok párhuzamos vonalakat, minden görbe, rogyott, fura szögeket zárnak be a falak.

A történtet lágyan, de kapcsolódott a Lucasarts előző sikerjátékához, viszont önmagában is megállja a helyét: az elborult introból kiderül, hogy a lila csáp mutálódik, kezeket növeszt, és világuralomra tör. A három főszereplő (a kocka Bernard, a metálos Hoagie és a teljesen zakkant Laverne) három különböző idősíkban próbálják megakadályozni a lila csáp világuralmi terveit. Az idősíkok ráadásul összefüggtek egymással: a kedvenc példám erre a szegény hörcsög, akit a jelenben bedugtunk egy nagy láda jégbe, hogy a jövőben megmikrózva(!!!) feltámadjon, és valami ketyerének áramot szolgáltasson egy mókuskerékkel.

Agyamentebbnél agyamentebb párbeszédeket olvashattunk végig a játékban, persze angol nyelven - viszont relatív biztos vagyok benne, hogy jelentős mennyiségű angoltudásom származik ebből a játékból, pedig még nagyon fiatal voltam, mikor kijött. Szót kell még ejteni a remek zenéről és hangokról: tökéletesen passzolt a játék hangulatához az összes kísérő hang és szólam, sőt, a szinkronhangok is!

A Day of the Tentacle egy zseniális játék, remélem egyszer kijön belőle egy táblagépes verzió (lehet már ki is jött, csak még nem néztem), hogy újra letolhassam ezt a remek kalandot.