Az Apple és a Samsung három éve kezdett bele abba a véres háborúba, amihez hasonlót előtte még talán senki nem élt át a tech világban: a harc ügyvédek tengerének ad folyamatos munkát, a két cég összesen eddig több mint 220 milliárd forintot áldozott be a pereskedésre, a küzdelem országhatárokat nem ismerve csap át teljes kontinenseken. Minden az első szupertitkos iPhone projekttel kezdődött, és az azóta elhunyt Steve Jobs féktelen dühével párosult, amikor a Samsung - az Apple egyik beszállítója - előállt egy, az iPhone-hoz kísértetiesen hasonlító okostelefonnal. Kurt Eichenwald szent céljául tűzte ki, hogy alámerül a koreai gyártó szabadalomsértő múltjában és az ipari kémkedés kegyetlen világában, valamint elmagyarázza, hogy az Apple még ha meg is nyeri a csatát, miért veszítheti el a háborút.

2010. augusztus 4-én Szöulban az Apple vezetők egy kis csoportja elszántan lépett be egy 44 emeletes üvegtorony bejárati ajtaján, habozás nélkül készen arra, hogy elsüssék az első lövést a tech világ elkövetkezendő legnagyobb, legvéresebb háborújában. Az összecsapás már tavasz óta érlelődött, amikor a Samsung piacra dobta a Galaxy S nevű készülékét. Az Apple sikeresen beszerzett egy példányt a tengeren túlról, és átadta a cupertinoi főhadiszállás iPhone csapatának tanulmányozásra az "ellenség" gépét.

Az Apple dizájnerei nem hittek a szemüknek

Szerintük a Galaxy S maga volt a lopás definíciója. A telefon egész megjelenése, a képernyő, az ikonok... - még a doboz is egészen hasonló volt az iPhone dobozához. Levédett funkciók egész sora, mint például az Apple ikonikus "visszapattanó scrollozása" - ahol a képernyő lágyan visszapattant, mikor a felhasználó tovább próbált görgetni egy lista utolsó elemén - volt jelen változtatás nélkül a telefonban. Ugyanez a pinch-to-zoommal, ami az Apple két ujjas nagyító/kicsinyítő megoldása volt. És így tovább.

Steve Jobs, az Apple alapítója és vezére magán kívül volt. Az embereivel évekig dolgozott azon, hogy megalkossák a telefont, ami megváltoztatta az egész piacot, és most egy versenytársuk - az Apple egyik saját tulajdon beszállítója! - egyszerűen lemásolta az egész dizájnt, egy marék funkcióval együtt. Jobs és Tim Cook, Steve jobbkeze, felvették a kapcsolatot a Samsung elnökével, Jay Y. Lee-vel júliusban, hogy jelezzék nekik az aggályaikat a két telefon kísérteties hasonlósága miatt, de nem kaptak kielégítő választ.

Hetek teltek el az udvarias oda vissza tánccal, kérésekkel és sürgetésekkel, amíg Steve Jobs végül úgy döntött, elég volt a kesztyűs kézzel való bánásmódból. Az Apple Szöul felé vette az irányt. Az Apple embereit szépen felkísérték a Samsung épület tetején levő egyik konferenciaterembe, ahol féltucat koreai mérnök és ügyvéd várt rájuk. A Samsung részéről Dr. Seungho Ahn fogadta őket, a cég vezérigazgató helyettese.

Némi kötelező bájolgás után Chip Lutton, az Apple szabadalmait kezelő ügyvéd ragadta meg a szót, és elindított egy PowerPoint diavetítést, ahol az első képen ez állt: "A Samsung telefonjaiban felhasznált Apple szabadalmak." Éppen csak a "lopott" szó nem szerepelt a mondatban. Ezután részletezte a legfeltűnőbb hasonlóságokat, amiket az Apple felháborítónak talált, a Samsung emberinek viszont arcizma se rándult. Lutton úgy döntött, itt az ideje nyersebben fogalmazni.

"A Galaxy lemásolta az iPhone-t"

"Hogy érti, hogy lemásolta?" - kérdezte Ahn.

"Úgy, ahogy mondtam." - folytatta Lutton. "Lemásolták az iPhone-t. Egyszerűen túl sok a hasonlóság ahhoz, hogy puszta véletlen legyen."

Ahn kikérte magának az egészet: "Hogy mer ilyet mondani!" - kiáltott. "Hogy mer ilyesmivel gyanúsítani minket?" Elhallgatott egy pillanatra, majd így folytatta: "A kezdetek kezdete óta gyártunk mobiltelefonokat. Nekünk is vannak szabadalmaink, és az Apple biztos, hogy sokat megsért közülük."

Az üzenet tiszta volt, és világos. Ha az Apple perre vinné a dolgot, amiért a Samsung lemásolta az iPhone-t, a Samsung azzal a lendülettel ütne nekik vissza egy rakás másik szabadalommal. A két ellenfél között megjelent a vonal - vajon ki lépi át elsőnek? Az elkövetkezendő hónapokban és években az Apple és a Samsung az üzleti világban példátlan mennyiségű pénzt, erőt, és energiát áldozott a csatára, millió és millió oldalnyi hivatalos kérvényt és peres anyagokat, meghallgatásokat, ítéleteket és fellebbezéseket nem spórolva.

De talán pont ez volt a Samsung célja.

Számos bírósági ügyirat és a Samsung volt munkatársai szerint a koreai cégnél már-már bevett gyakorlat a konkurencia szabadalmai felett való "elsiklás". Ha pedig rajtacsípi őket valaki, akkor ugyanazzal a taktikával válaszolnak, mint amit az Apple esetében alkalmaznak: válaszper, időhúzás, veszítenek, időhúzás, fellebbezés, és végül, amikor már közeleg a végső vereség, megegyezni peren kívül. 

"Nem volt még olyan szabadalom, amit a Samsung ne akart volna felhasználni a saját termékeiben, mindegy, hogy ki az igazi tulajdonosa." - mondta Sam Baxter, ügyvéd, aki több ügyben is képviselte a Samsungot. "Képviseltem az Ericssont is, akik akkor se tudtak volna hazudni, ha az életük múlik rajta, és képviseltem a Samsungot is, akik akkor se tudtak volna igazat mondani, ha az életük múlik rajta."

A Samsung szerint a per-ellenper stratégiát kritizáló kívülállók félreértik a cég hozzáállását a vitatott szabadalmak kérdéséhez. Mivel a Samsungé a világ egyik legnagyobb szabadalom gyűjteménye, sokszor látják, hogy más cégek felhasználják az ő szabadalmaikat, de a Samsung nem pereli be őket. Viszont ha ezek a cégek beperelik a Samsungot, akkor természetesen útjára engedik az eddig visszatartott pereket, a védekezési stratégiájuk részeként.

Az Apple ügyvédeivel való háború persze még koránt se ért véget - San Joséban legutóbb újabb 22 Samsung terméket gyanúsított meg az Apple másolással. Bár már mindkét oldal fárad a pereskedésben, a bíróság által előírt tárgyalások a peren kívüli megegyezésre teljes kudarcot vallottak.

Bármi is legyen a pénzügyi végeredménye a dolognak, az Apple jól lehet vesztesként fog kijönni ebből a halálos tangóból. Bár két bíróság is kimondta, hogy a Samsung szánt szándékkal másolta az iPhone kinézetét és technológiáját, sőt, 2012-ben még egy egymilliárd dolláros bírságot is kiszabtak a koreai óriásra (amit később 890 millió dollárra csökkentettek), a Samsung időközben jelentősen odavágott az Applenek az okostelefonok piacán: jelenleg 31%-on áll az Apple 15.6%-hoz képest, és ezt nem csak az "Apple-szerű, de olcsóbb" stratégiával érte el, hanem a saját újításai és termékei is jól szerepelnek.

"A Samsung sokkal keményebben kezdett versengeni, mint azelőtt - és ez valószínű nagyban köszönhető annak, hogy folyamatos csatában állnak velünk." - mondta egy volt Apple fejes.

Ezt a trükköt már sokszor eljátszotta a Samsung: ha egy másik gyártó forradalmi újítást tesz le a piacon, támadd meg a saját terméke olcsósított verziójával. És ez remekül bevált, a Samsung egy kezdetben apró gyártóból egy nemzetközi behemóttá nőtte ki magát.

A Samsungot 1938-ban alapította egy Lee Byung-cull névre hallgató fiatalember, egy tehetős koreai család sarja, aki kibukott a főiskoláról. Lee 26 éves volt, amikor az örökségét felhasználva egy rizs malmot nyitott, ami hamar befuccsolt. Ezután egy kisebb hal- és terménykereskedő export céget alapított, amit Samsungnak nevezett el - koreai nyelven ez annyit tesz, három csillag. Az elkövetkező években Lee bővítette a céget egy sörgyárral, 1953-ban pedig a cukorfinomítás és textilipar területére is bekacsingatott, valamint biztosító cégeket is alapított.

Hosszú évekig a Samsung közelébe se nézett a szórakoztató elektronika területének, mígnem 1969-ben megalakult a Samsung-Sanyo Electronics, ami egy évvel később fekete-fehér tévéket kezdett gyártani. Ezek a tévék már akkor is elavultnak számítottak, de a cégnek akkor még nem volt elég technológiai kapacitása a színes készülékek előállítására.

Az 1990-es évek elején Japán gazdasági fellendülése rengeteg cégen nagyot lökött, köztük a Sony-n is. A Samsung pedig olcsó, gyengébb termékek és másolatok révén haladt előre. A Samsung vezérei lehetőséget láttak a profitszerzés terén abban, hogy kartell-megállapodásokkal felnyomták sok területen az árat. Az első ilyen terület a CRT piac volt, amit televíziókban és számítógépekben használtak világszerte. Számos amerikai és európai nyomozás állítja, hogy a kartell megállapodások nagyon kifinomultak voltak:

A piac szereplői hotelekben és üdülőkben hívtak össze titkos találkozókat, szerte a világon: Dél-Koreában, Tajvanon, Szingapúrban és Japában, és még vagy nyolc másik országban. Egyes találkozókon maguk a cégek felsővezetői találkoztak, míg másokon csak kevésbé fontos dolgozók voltak jelen. Sok "zöld találkozó" is lezajlott, ahol golfozás közben egyeztek meg azon, hogy emelni fogják az árakat és visszafogják a termelést, ezáltal nagyobb profitra szert téve, mintha versenyeztek volna egymással. Végül azonban lebuktak a dologgal, 2011 és 2012 során a Samsungot 32 millió dolláros bírsággal sújtották az Egyesült Államokban, 21 millió dollárra büntették Dél-Koreában, és végül még egy 197 millió dolláros bírságot is kaptak Európában.

A CRT összeesküvés sikere azonban más, hasonló próbálkozásokhoz vezetett: 1998-ban az LCD piaca fellendülésnek indult - ez egy új technológia volt, és a CRT leváltását célozta meg. Novemberben a Samsung egyik vezetője tető alá hozott egy tárgyalást a két nagy riválissal, a Sharppal és a Hitachival. A három cég megegyezett, hogy felnyomják az árakat - és az LCD összeesküvés útjára indult.

2001-ben a Samsung egyik divíziójának elnöke, Lee Yoon-woo megkörnyékezte az egyik rivális, a Chungwa Picture Tubes vezetőjét, hogy ők is a már megemelt árakkal dolgozzanak. Az ilyen és ehhez hasonló találkozókat végül "Kristály találkozóknak" nevezték el. Ismét hotelek és golfpályák lettek a titkos megbeszélések helyszínei, ahol eldőltek a piac árai. 2006-ban azonban lebukott az LCD összeesküvés. A tagok között azt a pletyka kezdett el terjedni, hogy az egyik károsult cég, akire a csak NYer-kén hivatkoztak - gyanítani kezdte, hogy az árakat manipulálják. A Samsung vezetősége valószínűleg félt tőle, hogy a NYer vizsgálódása végül az amerikai kormány és versenyhivatal érdeklődését is felkeltheti, mivel a NYer - valójában az Apple - elég nagy cég volt.

A Samsung végül saját maga fordult az amerikai hatóságokhoz, ahol felnyomta az összeesküvésben részt vevő összes társát. Ettől még nem lett sokkal kisebb a büntetésük, a cég így is több száz millió dollárt kapott a nyakába. A vallomást azonban valószínűleg nem csak az Apple gyanakodása váltotta ki, mivel a Samsung hátán már enélkül is ott fityegett a láthatatlan célkereszt: nem sokkal korábban egy másik hasonló összeesküvés egyik résztvevője feldobta a Samsungot - a DRAM árak manipulálása miatt. 2005-ben a Samsung emiatt benyelt egy 300 millió dolláros büntetést, valamint hat vezetőjük börtönbe is vonult Amerikában, hét és tizennégy hónap között változó időtartamokkal.

Az ezóta eltelt időben - a Samsung vezetőinek állítása szerint - a cég nagyon komoly előírásokat vezetett be a mindenféle felmerülő jogi és etikai támadások kiküszöbölésére. Jaehwan Chi, a Samsung jogi osztályának egyik vezére így nyilatkozott: "A cég sokkal jobban figyel a nemzetközi törvények minél teljesebb betartására, ebben sokat segítenek a buzgó ügyvédeink, és egy egyértelmű szabály- és protokollrendszer, valamint a teljes cégre kiterjedő kötelező képzési és jelentési rendszer. Ennek eredményeként minden egyes alkalmazottunk, legyenek bár Amerikában, Afrikában, vagy Ázsiában, teljes körű felkészítést kap az adott régióra való szabályokból és törvényekből, minden évben."

De az ezeket a változásokat megelőző években ettől még nem csak puszta kartell megállapodások gyanúja merült fel a Samsung neve mellett. 2007-ben a cég egyik volt alkalmazottja, Kim Yong-chul, aki korábban Dél-Korea egyik legnevesebb ügyésze volt, masszív korrupcióval gyanúsította meg a céget, nagy nyilvánosság előtt. Kenőpénzek alkalmazásával, pénzmosással, bizonyítékok hamisításával, valamint 9 milliárd dolláros sikkasztással vádolta meg a cég felsővezetését. Kim, aki később könyvet is írt a fenti vádakról, azt állította, hogy a Samsung a világ egyik legkorruptabb cége.

Koreában hivatalos nyomozást is elrendeltek az ügyben, első körben arra a vádakra koncentrálva, miszerint a cég vezetése létrehozott egy külön alapot a politikusok, bírók és ügyészek megvesztegetésére. 2008 januárjában ellenőrök ütöttek rajta Lee Kun-hee, a Samsung igazgatótanácsi elnökének otthonán és irodáján, akit később el is ítéltek egy 37 millió dolláros adócsalásért. Három év felfüggesztettet kapott, és egy cirka 89 milliós bírságot. Másfél évvel később a dél-koreai elnök, Lee Myung-bak eltörölte Lee büntetését.

És a megvesztegetési vádak? A korai ügyészség végül nem talált bizonyítékot Kim vádainak alátámasztására, ami sokkolta a volt ügyészt, mivel személyesen saját maga adott le egy listát más ügyészekről, akiket ő maga segített a Samsungnak megvesztegetni. Egy koreai törvényhozó állította, hogy a Samsung felajánlott neki egy pénzzel dugig tömött golftáskát, valamint egy másik közszereplő is előkerült, akinek állítása szerint a cég egy 5400 dolláros készpénz ajándékkal kedveskedett, de ő elutasított azt. A Samsung a vádakkal tömött könyvet egyszerűen "trágyának" nevezte.

Aztán ott a Samsung visszaperelési-stratégiája, ami bár legális, nem túl "szép" dolog. 2010-ben a cég csúcsformában volt, és remek híreket közöltek a világgal, valamint a részvényesekkel is: az erős konkurencia ellenére is a Samsung volt az első koreai cég, akik valaha is 86 milliárd dollár feletti értéksítési bevételről számolhattak be, 9,4 milliárd operatív profittal.

A Samsung a gazdasági eredmények mellett azzal is büszkélkedett, hogy milyen innovatív cégük van: "2009-ben miénk volt a második legtöbb szabadalom az Egyesült Államokban, mintegy 3611 darab, ami jól jelzi a jövő technológiája iránti elkötelezettségünket."

Amit már kevésbé vertek nagy dobra, hogy a Hágai bíróság egy combos vereséget is kiosztott nekik: az LCD panel szabadalomi perében a Sharp javára döntöttek.  Ami azért volt különösen súlyos csapás a Samsungnak, mivel a bíróság elrendelte az összes, a kérdéses szabadalmat sértő termék betiltását Európában. Miközben a cég a szép eredményekről dalolászott, az Egyesült Államok is elkezdte pedzegetni a kérdéses technológiával készült LCD képernyők betiltásának gondolatát.

Végül a Samsung peren kívül megegyezett a Sharppal

A régi recept: rajtakapták őket a másoláson, mire ők visszapereltek, azt állítva, hogy a Samsungé a szabadalom, meg több másik is, amit a felperes cég használt. Amíg a pereskedés tartott, a Samsung felmarkolta a piac jelentős részét, és amikor már a termékek betiltásánál jár a dolog, hirtelen megegyeznek peren kívül. A Sharp 2007-ben indított pert a Samsung ellen, 2009 végére a koreai óriás már 23,6%-os globális részesedést tudott magáénak a tévék piacán, szemben a Sharp 5,4%-os részesedésével. Mindent figyelembe véve, a Samsung elég jól jött ki a dologból.

Ugyanígy járt a Pioneer: egy japán multinacionális vállalat, ami szintén szórakoztató elektronikai termékek gyártására szakosodott - ők a plazmatévék szabadalmával rendelkeztek. A Samsung pedig elkezdte használni a technológiát, fizetés nélkül. 2006-ban a Pioneer pert indított ellenük, amire a Samsung perrel válaszolt. A koreai óriás keresete nem jutott el a tárgyalásig, és egy különösen érzékeny dokumentum is napvilágot látott: egy Samsung mérnök belső levelezése arról, hogy a cég valóban sérti a Pioneer szabadalmát. A bíróság 59 millió dolláros kártérítést ítélt meg a Pioneernek 2008-ban. A fellebbezések és folyamatos jogi csaták végezetével a Samsung és a Pioneer egy titokban tartott összegű kártérítéssel zárta a csatát 2009-ben, de akkor már túl késő volt. A Pioneer 2010-ben bezárta a televíziókat gyártó divízióját, és mintegy 10.000 embert bocsátottak el.

Míg más cégek tiszteletben tartják a konkurencia szabadalmait, a Samsung évekig használta a kérdéses technológiákat - mindenféle licenszdíj nélkül. Egy apró pennsylvaniai cég, az InterDigital szabadalmáért még az olyan óriások, mint az Apple és az LG is szépen fizették a licenszdíjat - addig a Samsung évekig megtagadta a fizetést, míg végül az InterDigital bíróságra nem vitte az ügyet. 2008-ban, nem sokkal azelőtt, hogy az ITC megtiltotta volna a Samsung legnépszerűbb telefonjainak forgalmazását az Egyesült Államokban, a Samsung peren kívül megegyezett a céggel. 400 millió dollárt hagytak ott az apró amerikai cégnél.

Nagyjából ez idő tájt lett elege a Kodaknak a Samsung játszmáiból. Beperelte a koreai óriást, azt állítva, hogy a Samsung ellopta a Kodak által levédetett digitális képalkotó technológiát, hogy a mobilokban használja azt. A Samsung ismét perrel válaszolt a perre, és csak azután kezdett el fizetni a Kodaknak, hogy az ITC a javukra döntött.

Ügyes üzleti modell volt. De minden megváltozott, amikor az Apple bemutatta az iPhone-t, mert a Samsung nem állt készen a technológia ilyen gyors, ilyen drámai mértékű fejlődésére.

A Lila Kollégiumban mindig pizza-szag volt

Az Apple cupertinoi főhadiszállásán, a Kollégiumban - ami egy külön épület, amit azért neveztek el így az ott dolgozók, mert állandóan gyorséttermeket idéző illatok terjengtek benne - elkezdődött a cég legtitkosabb projektje, aminek a Project Purple, vagyis a "Lila projekt" nevet adták. 2004 óta dolgoztak az Apple eddigi legnagyobb, legkockázatosabb dobásán: egy telefonon, ami kezelni tudja a teljes internetet, tud e-mailt küldeni, és még számos eddig sehol nem látott funkcióval rendelkezik.

Az Apple felsővezetése évek óta próbálta eladni a mobil ötletét Jobsnak, de ő szkeptikus maradt a témával kapcsolatban. Eddigre már rengeteg telefon volt a piacon, méghozzá olyan gyártók készülékei, akik nagyon tapasztaltak voltak a témában: a Motorola, a Nokia, a Samsung és az Ericsson uralták a terepet. Az Apple-nek valami eddig elképzelhetetlent, valami forradalmi újdonságot kellett volna leraknia az asztalra ahhoz, hogy megvethesse a lábát a köztük. Ráadásul meg kellett volna birkózzanak a szolgáltatókkal is, mint az AT&T, vagy a T-Mobile, és Jobsnak nagyon nem tetszett az ötlet, hogy egy másik cég beleszólhat abba, hogy mit tehet ő, vagy az Apple a saját termékükkel. Steve kételkedett abban is, hogy a kor mobilinternete elég gyors-e ahhoz, hogy élvezhetően kiszolgáljon egy ilyen telefont - ami szerinte kulcsfontosságú volt a sikerhez.

Amikor elkészültek a multi-touch érintőképernyővel, minden megváltozott. Az Apple vezető dizájnere, Jony Ive elkészítette a következő iPod generáció terveit, amit ugródeszkaként használtak az iPhone külsejének kialakításához. 2004 novemberében Steve Jobs zöld utat adott a projektnek, és teljes erővel elkezdtek az iPhone-on dolgozni.

Jobs megszállottan titkolózott a projekttel kapcsolatban. A cégen belül eddig is szorosan fogták a gyeplőt ilyen szempontból, de most minden eddiginél nagyobb volt a tét. Egy versenytárs sem neszelhette meg, hogy az Apple be akar törni a piacra, mert akkor valószínű drámaian ráerősítenének a saját telefonjaikra. Jobs pedig nem akart egy folyamatosan emelkedő rúddal magasugrást játszani. Ezért szokatlan szabályokat vezetett be.

Külső ember semmilyen formában nem dolgozhat a Lila projekten. A résztvevők a cégen belül sem mondhatták el senkinek, hogy az Apple egy mobiltelefonon dolgozik. Minden munkafolyamat - legyen az dizájn, mérnöki munka, vagy éppen tesztelés - szuperbiztos, zárt irodákban zajlott. Jobs Scott Forstallt, az Apple egyik alelnökét bízta meg a telefon szoftverének kifejlesztésével, aki úgy kellett embereket toborozzon a feladathoz, hogy egy szót sem szólhatott nekik a Lila projektről. 

Az új csapat szépen beköltözött a Lila Kollégiumba. Először csak az egyik emeletet vették birtokba, de aztán egyre és egyre terjeszkedtek, ahogy érkeztek az új emberek. Ahhoz, hogy valaki bejusson a számítógépes laborba ahol dolgoztak, át kellett menjen négy zárt ajtón, amiket csak chipkártyával lehetett kinyitni. Kamerák figyelték minden lépésüket. A bejárati ajtóra felakasztottak egy táblát, hogy mindenkit emlékeztessenek a titoktartás fontosságára. A táblán ennyi állt: 

HARCOSOK KLUBJA

Ami nyilván az 1999-es Harcosok Klubja filmre való utalás:  "Uraim! Üdvözlet a Harcosok Klubjában. Az első szabály: egy szót sem a klubról. A második szabály: egy szót sem a klubról!"

Egy nagyjából 15 fős csoport alkotta a dizájnért felelős csapatot, akik közül sokan már több, mint tíz éve együtt dolgoztak. Az ötletelés java a konyhában zajlott, ahol a felmerülő ötleteket egyből le is vázolták bármire, amit csak épp találtak: rajzfüzetekbe, nyomtatott lapok hátoldalára, üres kenyeres zacskókra. Azok az ötletek, amik túlélték a csapat aggályait, átkerültek egy másik csoporthoz, akik lemodellezték a rajzot számítógépen, 3D-ben. Végül pedig ha ezen a fázison is átlendült egy ötlet, akkor egy gyári prototípus került vissza a dizájnerek asztalára, onnan meg a konyhába.

Ezt a folyamatot vagy százszor eljátszották. Legalább 50 különböző megközelítésből mentek neki az egy gombos telefonnak. Számtalan probléma merült fel a telefon éleitől, sarkaitól át egészen a magasságáig, a szélességéig. Az egyik korai prototípus, az M68 hátára még egy iPod felirat is került, részben azért, hogy álcázzák: ez igazából telefonnak készül.

A telefon szoftveres része legalább ekkora kihívást jelentett. Forstall és csapata azt az illúziót próbálták életre kelteni, hogy a telefon használója nem az üveghez ér hozzá, hanem egyenesen az üveg mögött lakó digitális tartalmat irányítja az ujjaival. Végül 2007 januárjában Steve Jobs felkészül, hogy bejelentse a mit sem sejtő világnak az Apple mobilját - annyit viszont mindenki tudott, hogy hatalmas bejelentésre készül a San Franciscoban megrendezett Macworld konferencián.

Tömött sorok várakoztak a Moscone Center előtt a Jobs beszéde előtti éjjelen, és mikor végre kinyíltak az ajtók, ezrek foglaltak helyet, amíg a Coldplay, a Gorillaz és Gnarls Barkley zenéje töltötte meg a termet. Végül reggel 9:14-kor egy James Brown dal indult el, amikor Steve Jobs fellépett a színpadra farmerben, és elkiáltotta magát:

Ma történelmet fogunk írni!

A tömeg tapssal válaszolt a lelkesedésére. Steve beszélt az új Mac gépekről, az iPodról, az iTunesról, az Apple TV-ről, és még pár beszólást is megengedett magának a Microsofttal szemben. Végül 9:40-kor kortyolt egyet a poharából, megköszörülte a torkát, és azt mondta.

"Két és fél éve várok erre a napra."

A tömeg elcsendesedett. Mindenki érezte, hogy nagy bejelentés következik.

"Néha megjelenik a piacon egy új termék, ami mindent megváltoztat. Ma három ilyen forradalmi terméket jelentünk be. Az első egy nagyképernyős, érintés vezérelt iPod. A második egy mobiltelefon. A harmadik pedig egy forradalmi internetes kommunikációs eszköz."

"Egy iPod, egy mobil, és egy internetes eszköz. Egy iPod, egy mobil... értitek már? Nem három különböző termék. Ez egyetlen készülék. És úgy hívják, iPhone."

A tömeg tapsolt, éljenzett, Jobs mögött pedig felvillant a kivetítő, és megjelent az iPhone szó, alatta a felirattal:

Az Apple újra feltalálta a telefont

A következő hetekben a tech-fanatikusok világszerte ódákat zengtek az Apple új telefonjáról. Persze az öreg motoros telefongyártók nem osztoztak a lelkesedésükben, húzták az orrukat, hogy az Apple be akar törni a nagyfiúk asztalához:

"Inkább csak egy újabb versenyző egy már amúgy is telített piacon, ami így is sok választást kínál a vásárlóknak." - mondta Jim Balsillie, a Blackberry cég vezérigazgatója. Steve Ballmer, a Microsoft vezérigazgatója még durvábban fogalmazott: "Teljesen ki van zárva, hogy az iPhone jelentős piaci szereplővé váljon. Semmi esélye." Rihcard Sprague, a Microsoft egyik marketing fejese pedig azt mondta, hogy ki van zárva, hogy az Apple teljesítse Jobs célkitűzését, és eladjanak 10 millió telefont 2008-ban.

Először úgy tűnt, hogy még a végén igazuk lesz. 2008 első 9 hónapjában az eladások csak a felét hozták annak, amit Steve Jobs megjövendölt. De aztán berobbant a bomba. Az utolsó negyedévben az Apple bemutatta a második generációs modellt, az iPhone 3G-t. Amire olyan nagy volt a kereslet, hogy alig bírták tartani a gyártósorok a tempót az eladásokkal. Az Apple több telefont adott el az utolsó három hónapban - majdnem hétmillió darabot - mint az első kilencben. 2009 utolsó negyedévére már 30 millió eladott iPhone-nál járt a mutató. Az Apple, aki három évvel korábban sehol nem volt, felmarkolta az okostelefon piac 16%-át világszerte, és 2009-ben ők lettek a harmadik legnagyobb cég az iparban. Eközben a Samsungnál senki nem bontott pezsgőt a piaci eredményeket látva: a legutolsó negyedévben a cég még az első öt közé sem került be. Az IDC egyenesen az "Egyéb" kategória alá tolta be a Samsungot, ömlesztve a többi, nem fontos gyártóval - annyira kevés telefont adtak el.

A Galaxy küldetés

A Samsung mobil divíziójának 28 vezetője gyűlt össze az cég főhadiszállásán, a tizedik emeleten levő tárgyalóteremben. 2010 február  tizedike volt, reggel 9:40 - szerda. Az értekezletet azért hívták össze, hogy megbeszéljék a kialakult, krízis-közeli helyzetet. A cég telefonjainak egyre csak zuhantak az eladásai, mert a felhasználói élmény nem volt elég jó, és az iPhone - azok után, hogy az ipart uraló óriások hónapokon át köpködték - az egész piacot úgy szívta magába, mint száraz szivacs a vizet. A Samsung mobil részlege továbbra is erős volt, és évente több telefont is kitoltak a gyárkapun, de az okostelefonok piacán egyszerűen nem voltak versenyben, az Apple pedig új irányba terelte az egész piacot. Egy belső memo szerint, ami az értekezlet számos feljegyzését igyekezett összefoglalni, a mobilos részleg vezetője szerint ez volt a lényeg: "Nem elég jó a termékeink minősége. Talán azért, mert a dizájnereinkre túl nagy nyomás nehezedik, hogy ennyi telefont képesek legyenek megtervezni."

A Samsung túl sok különböző telefont gyártott, ami egyszerűen hátráltatta őket abban, hogy igazán minőségi mobilokat tudjanak a vásárlók kezébe adni. "A minőséghez vezető út az, hogy elimináljuk a felesleges modelleket, és csökkentjük a különböző telefonok számát." - mondta. "Nem a mennyiség számít, hanem hogy minél tökéletesebb telefonokat dobjunk piacra, még akkor is, ha ez csak egy, vagy két kitűnő modellt jelent évente."

"Cégen kívüli, igen befolyásos személyek is találkoztak már az iPhone-nal, és úgy vélik, a Samsung elbóbiskolt." - Folytatta. "Egész eddig a Nokiára figyeltünk, amikor a felhasználói élmény tekintetében a váratlan versenytárs iPhone-ja egyszerűen ég és föld."

A Samsungnak döntenie kellett. "Ez egy dizájn krízis."

Az üzenet egyértelmű volt: a cégnek elő kellett rukkolnia  saját iPhone-jával. Valamivel, ami gyönyörű, egyszerűen használható és "menő" - méghozzá gyorsan. Vészhelyzeti csapatokat állítottak fel, és három hónapig eszméletlen nyomás nehezedett a dizájnerekre és a mérnökökre. Néhányan annyira keményen dolgoztak, hogy csak két, három órákat aludtak naponta.

Március másodikára a cég belső tesztelőcsapata elkészített egy teljes "feature-by-feature" elemzést, amiben az iPhone-t vetik össze a Samsung éppen készülő telefonjával. A csapat egy 132 oldalas jelentéssel állt a főnökeik elé, amiben részleteztek minden olyan szempontot, ahol a Samsung telefonja alulmaradt az Apple iPhone-jával szemben. Ez egy 126 elemű lista volt.

Az elemzésnél mindent figyelembe vettek: a számológép képe megnőtt az iPhone-on, ha elforgatták a készüléket. Náluk nem. Az iPhone naptár alkalmazása is jobban bizonyult, a számok jól látszottak a telefon virtuális "billentyűzetén" a tárcsázóban, egyszerűen le lehetett tenni egy hívást, a wifi csatlakozás ugyanazon az egy képernyőn zajlott, egyből látszott, hány weboldal van megnyitva, egyértelmű volt, ha új e-mail jött a telefonra - és így tovább. A Samsung emberei szerint ez a saját készülékükről nem volt elmondható.

Lépésről lépésre a Samung készülő telefonja elkezdett úgy kinézni, úgy működni, mint egy iPhone. Az ikonok szélei lekerekített formát kaptak, a méretük is hasonló lett, és még a csillanás is megjelent rajtuk. A tárcsázó zöld ikonja pedig szinte tökéletes másolata lett az iPhone ikonjának, a kezdeti számok helyett. Megjelentek a telefon lekerekített élei, az üveg befogta az egész előlapot, a home gomb a telefon alján - szinte minden ugyanaz volt.

Sőt, olyannyira hasonló volt, hogy egyes vezetők elkezdtek aggódni emiatt. Február 15-én az egyik dizájner elmesélte a kollégáinak, hogy a Google vezetői találkoztak a koreai óriás vezetőivel, és javasolták, hogy egyes Galaxy modelleken változtassanak, mert túlságosan is hasonlítanak az iPhone-ra, és az iPadre. Másnap a Samsung dizájnere e-mailben megosztotta társaival a Google üzenetét. "Mivel a telefon túlságosan hasonlít az Apple telefonjára, tegyük egyértelműen különbözővé - kezdve az előlappal." - írta.

Egy hónapra rá a Samsung készen állt arra, hogy Steve Jobshoz hasonlóan egy sajtókonferencián bombát robbantson. Március 23-án, Las Vegasban már gyűlt a tömeg a CTIA kiállításon. Lámpák kéken izzó fénnyel világították meg a székeket, amíg a résztvevők a helyükre ültek. Aztán J. K. Shin, a Samsung mobil részlegének akkori vezetője lépett fel a színpadra. Beszélt a piac és a vásárlók megváltozott elvárásairól a mobilok felé - egy nem túl finom utalás az Apple irányába.

"Mostanra már biztos azt gondoljátok, hogy van nálam egy telefon, ami képes kielégíteni ezeket az elvárásokat." - mondta Shin. "És nem tévedtek."

Benyúlt a zakója zsebébe, és előhúzta a telefont: "Hölgyeim és uraim, bemutatom a Samsung Galaxy S-t!" Shin feltartotta a telefont, hogy a tapsoló tömeg jól szemügyre vehesse.

Az előző hónapban lezajlott, a telefon külsejét illető e-mailek ellenére a Galaxy S még mindig úgy nézett ki, mint egy iPhone. Kivéve, hogy a tetején ott szerepelt a "SAMSUNG" felirat.

"Lekoppintották a telefonunkat.”

Christopher Stringer, az iPhone dizájnereinek egyike, alig bírta feldolgozni a Galaxy S látványát. Az a rengeteg munka, a letesztelt dizájnok százai, az üveg méretének tökéletesítése, a rengeteg megtervezett ikon - és a Samsung emberei csak úgy besétálnak, és lekoppintják?

Akkoriban az Apple-nek elég sok fontos ügye volt, amik elterelték a vezetők figyelmét a Samsung telefonjáról. Például január hetedikén San Franciscoban Steve Jobs bemutatta az iPadet - a táblagépet, amin a csapata dolgozott, mielőtt átálltak az iPhone-ra. Az iPadet vitték, mint a cukrot.

Egy hónappal azután, hogy a Galaxy S elérte az amerikai piacot, Jobs a koreai óriás felé fordította a figyelmét, akik szerinte kétséget kizáróan lenyúlták az ötleteiket. Meg akarta szorongatni a Samsungot, de Tim Cook, későbbi utódja azt javasolta neki, hogy ne legyen túl agresszív. Elvégre a Samsung az Apple legnagyobb beszállítója: processzorokat, képernyőket és egyéb nélkülözhetetlen alkatrészeket kapnak tőlük. Ha összerúgják velük a port, akkor könnyen kínos helyzetbe kerülhetnek alkatrészek terén - ami akár még az iPad és az iPhone termelését is befolyásolhatja.

A Samsung lerázós válaszai után bekövetkezett augusztus negyedikei, szöuli meeting után az Apple jogi képviselője, Chip Lutton megmondta Ahnnak, hogy választ vár a Samsungtól az Apple kérdéseire. "Steve Jobs választ vár, és minél hamarabb." - mondta. "És most nem a szokásos, homályos szabadalmi hablatyot várjuk."

Az Apple emberei visszatértek Cupertinoba. Bruce Sewell, az Apple egyik ügyvédje tájékoztatta Jobs-t a Szöulban történtekről. Jobs alig bírta türtőztetni magát, míg a Samsung válaszára vártak.

"Mi van már?" - kérdezte Jobs Luttontól sokadjára, miután hetek teltek el bárminemű válasz nélkül a Samsungtól. "Hogy állunk?"

Mivel semmi előrelépés nem látszott az ügyben, új találkozókat beszéltek meg: egyet Cupertinoban, egyet Washingtonban és egy újabbat Szöulban. Washingtonban az Apple ügyvédei felvázoltak egy köztes megoldást, amiben az iPhone-t egyedivé tevő szabadalmak használatával le kellene álljon a Samsung, a kevésbé fontosakért pedig fizetnének némi licenszdíjat.

A tárgyalások szépen lassan elhaltak, Jobs pedig egyre inkább bíróságra akarta vinni a Samsungot, hogy ott rendezzék az ügyet. Cook folyamatosan türelemre intette, hogy jobb nem peres úton rendezni egy ilyen ügyet az Apple számára létfontosságú beszállítóval.

2011 március végén a Samsung bemutatta a legújabb táblagépét, ami ezúttal 10 hüvelykes méretű kijelzővel érkezett. Az Apple vezetői a saját, második generációs táblagépük hasonmását látták a Samsung új készülékében, de nem érte őket váratlanul a dolog: a koreai óriás előre bejelentette, hogy az új táblagépüket az iPad 2 riválisának szánják.

Ez volt az a pont, ahol Cook intelmeit lesöpörték az asztalról. 2011 április 15-én az Apple hivatalosan is pert indított Kalifornia államban a Samsung ellen, az iPhone-hoz és az iPadhez kapcsolódó szabadalmak megsértése miatt. A Samsung fel volt készülve az esetleges támadásra: napokon belül elindultak a válasz-perek Koreában, Japánban, Németországban és az Egyesült államokban - a Samsung mobil kommunikációs szabadalmainak megsértésével vádolták az Apple-t. Nem sokkal később már számos-számtalan per zajlott a két cég között: Anglia, Franciaország, Olaszország, Spanyolország, Ausztrália és Hollandia is csatatérré változott, miközben a szövetségi bíróságon is megindult egy per, valamint az ITC-n is.

2011 márciusában a koreai versenyhivatal több autóval is kiszállt a Samsung suwoni telephelye elé, ami nagyjából 25 kilométerre van Szöultól. Tettre készek voltak, át akarták kutatni az épületet, a Samsung és az egyik beszállítója közötti kartell-megállapodásra kerestek bizonyítékokat.

Mielőtt még a versenyhivatal emberei bejuthattak volna az épületbe, a biztonsági őrök megállították őket, és feltartóztatták őket a bejáratnál. Végül a hivatal emberei kihívták a rendőrséget, és fél órával később bejutottak. Kíváncsiak voltak rá, hogy mi történt, amíg ők a bejáratnál toporogtak, ezért lefoglalták a biztonsági kamerák felvételét. Nem hittek a szemüknek.

Amikor a Samsung dolgozói megtudták, hogy az ellenőrök odakint vannak, egy emberként kezdték el megsemmisíteni a terhelő iratokat, kicserélték a gépeket, amiken dolgoztak - és talán terhelő bizonyítékokat tartalmaztak - "szűz" gépekre.

Egy évvel később a koreai újságok megírták, hogy az állam megbírságolta a Samsungot, mivel az feltartotta a nyomozást. Az Apple egyik ügyvéd csapata ekkor pont Szöulban volt, és olvasták a híreket a rajtaütésről. Az újságok szerint az egyik Samsung dolgozó megevett egy csomó terhelő dokumentumot, mielőtt az ellenőrök bejutottak. Az Apple ezt elég rossz ómennek érezte az ügy végkimenetelére nézve. Az ügyvédeik félig viccelődve mondogatták egymásnak: "mégis hogy keljünk versenyre egy céggel, aminek az alkalmazottai olyan elvakultan hűségesek, hogy önként megeszik a cégre nézve terhelő bizonyítékokat?"

Mire az ügy ténylegesen bíróságig jutott, az Apple számos mérnököt és dizájnert meghallgatott, akiknek a neve szerepelt a Samsung szabadalmain. Mindegyikük megerősítette, hogy igen, ők dolgoztak a kérdéses szabadalmon. De amikor a szabadalom részleteiről kérdezték őket, nem mindegyik alkalmazott tudta elmagyarázni, min is dolgoztak.

A bíróságon vádak és trükkök tömkelege cserélt gazdát a két óriás között: az Apple benyújtott egy dokumentumot, amin egymás melletti képeken mutatták az iPhone-t és a Galaxy S-t, hogy illusztrálják a két készülék hasonlóságait. Később kiderült, hogy az Apple belenyúlt Photoshoppal a képekbe: átméretezte őket, kicsit átszabott egy-két dolgot, hogy a két készülék még jobban hasonlítson egymásra. Miután az Apple a Nokiával való megegyezéséből prezentált titkosított részleteket az egyik ügy során, a Samsung felhasználta ezeket a Nokiával való saját egyezkedése során - ami minden szempontból tilos.

Voltak pillanatok, amikor a tárgyalások már az abszurditás határán billegtek. Az Apple gyakorlatilag levédette a "téglalap, lekerekített sarkakkal" formát - nem egy konkrét készülék kinézetét, hanem egyszerűen a téglalapot, mint formát, amit az iPadnél használtak. Bármennyire is hülyeségnek tűnik, ez egy későbbi tárgyaláson is szerepet kapott, amikor a bírónő megkérdezte a Samsung ügyvédjét, hogy a kezében tartott két készülék közül melyik az iPad és melyik a Samsung Galaxy Tab 10.1.

Az ügyvédnő azt válaszolta: "Ebből a távolságból nem tudom megmondani." Három méterre állt a bírónőtől.

Egyik fél sem tudott egyértelmű győzelmet elkönyvelni a háborúban. Dél-Koreában a bíróság ítélete szerint az Apple két Samsung szabadalmat sértett meg, de a Samsung is bűnös az Apple egyik szabadalmának engedély nélküli használatában. Tokióban a bíróság elutasította az Apple kérelmét, és arra ítélte őket, hogy fizessék meg a Samsung perköltségét. Németországban betiltották a Samsung Galaxy Tab 10.1 forgalmazását, mert túlságosan hasonlított az iPad 2-re. Angliában a bíróság felmentette a Samsungot a vádak alól, mert szerintük a Samsung táblagépe "nem elég menő", így valószínűtlen, hogy összezavarná a vásárlókat.

A kaliforniai bíróság kimondta, hogy a Samsung megsértette az Apple iPhone és az iPad szabadalmait, és több, mint egy milliárd dollár kártérítést ítélt meg. Később azonban a bíróság beismerte, hogy rosszul számították ki az összeget. A tárgyalások során a Samsung ügyvédei azt mondták, nem vitatják, hogy a cégük valóban felhasznált egyes "az Apple tulajdonába eső elemeket." 

Egy, az Apple-hez közelálló személy azt nyilatkozta, hogy a véget nem érő harc mind pénzügyileg, mint érzelmileg megviselte a céget.

Eközben pedig pontosan az történt, mint ami a Samsung összes eddigi szabadalommal kapcsolatos pereskedésében: a huzavona alatt öntötte magából az új, egyre jobb és jobb telefonokat. Egészen addig, míg már az Apple emberei is el kellett ismerjék, hogy egy komoly, saját fejlesztésekkel dolgozó versenytárssá vált a cég - és nem csak szimplán másolja az ő termékeiket.

Annak dacára, hogy a 2011-ben elhunyt Steve Jobs volt a peres megoldás legnagyobb szószólója és sürgetője, ha mostanában látná, hogy meddig fajultnés mekkora károkat okozott mindkét cégnek az állóháború, talán megfogadná a saját, előrelépésről szóló tanácsát:

"Az elmúlt 33 év során minden reggel belenéztem a tükörbe, és megkérdeztem magamtól: Ha a mai lenne az életem utolsó napja, azzal szeretném vajon tölteni, amit ma csinálni fogok?” - mondta Jobs 2005-ben, a Stanfordi egyetemen adott híres beszédében. "És valahányszor a válasz túl sok napon át volt “nem” egyhuzamban, tudtam, hogy valamin változtatnom kell."

A több, mint 1000 napja tartó pereskedés hevében csak remélni lehet, hogy egy nap a Samsung és az Apple vezetői reggel belenéznek a tükörbe, és úgy érzik, túl sok volt a "nem."

Végszó gyanánt

A poszt a Kurt Eichenwald a Vanity Fairen megjelent írásának fordítása. Nagyon érdekes írás volt, ezért határoztam úgy, hogy lefordítom magyarul - de a hosszából fakadóan szinte biztos, hogy maradtak benne esetleges elgépelések, vagy a fordítás/átírás/kiegészítés mizéria során bent felejtett, felesleges szavak. Ha ilyet találtok, kérlek jelezzétek kommentben.

Az itt elhangzottakról: nagyon tetszett, hogy nem pusztán a pereket mutatja be az írás, hanem megpróbálja bemutatni a mögötte húzódó emberi érzelmeket, hogy felvázolja a két szereplő múltját is. Nem igazán értek viszont egyet azzal, hogy mennyire durván démonizálja a Samsungot a szerző - viszont nyilvánvalóan nem fogom megmásítani az ő szavait a fordítással, ezért mindent igyekeztem a lehető legteljesebb szöveghűséggel lefordítani.

Az én személyes véleményem az, hogy az Apple sem tudta volna összerakni az iPhone-t akkor, ha mások előtte nem tapossák ki az utat és a vásárlói igényt a mobiltelefonokra. Melleslegaz egész szabadalom rendszert teljes baromságnak tartom a jelen formájában, ami semmire nem jó, csak akadályozza a technológiai fejlődést. Nem igazán védi a vállalatokat a lopástól, másolástól, viszont súlyos sebezhetőségeket teremt - ebből fakadóan a nagyvállalatok ügyvédek garmadájával tudják ellehetetleníteni a kisebbeket, ami szerintem nem igazán hasznos a piacnak.

A fordítás különös aprója, hogy a hírek szerint az Apple és Google (illetve a Motorola Mobility) elkezdtek tárgyalni arról, hogy véget vessenek az okostelefon piacot érintő szabadalmi vitákat. Részletek itt.

Utólag is jó olvasást, have fun.